Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Elhagyatottság. – nagyon szomorú kép tárul elénk e szót hallva. Kitaszítottság, egyedüllét, elvetettség, félelem mind benne lehet ebben az állapotban. Olyan állapot ez, amelyet senki sem kíván magának. Nem is erre lettünk teremtve, hanem közösségre, szeretetteljes kapcsolatra. Mégis, a bűn következtében ez is hozzá tud tartozni az emberléthez. Előfordul, hogy az ember elhagyottnak érzi magát. Nincs aki törődjön vele, figyeljen rá, meghallgassa, szeresse. Valaki elhagyja, valakit elveszít. Ez fáj. Mai igénkben egy kiáltás hangzik fel a Golgotán. Jézus szenvedései közepette hangosan felkiált. Ebben a kiáltásban pedig Istent szólítja meg, akivel mindig kapcsolatban volt. Hozzá kiált: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? A kereszten bűneink súlyát, terhét, átkát hordva elhagyottnak érzi magát. Magára marad. Mindenki elhagyta. Még az Isten is elfordult tőle, mert az Atya bűnök felett érzett haragját szenvedi el. Bűnáldozat lesz. Átéli az Istentől való elhagyatottságot, bűneink büntetését szenvedi, hogy minket azoktól megmentsen. Hogy nekünk már ne kelljen az Atya ítéletét, a halált, az elhagyatottságot elszenvedni, megismerni. Érezhetjük magunkat életük folyamán elhagyottnak, de a legszörnyűbb az, amit a kárhozottak élnek át: az Istentől való örök elhagyatottságot. A legszörnyűbb az az érzés, hogy az Isten örökre elhagyja az embert. Jézus ettől az állapottól, a kárhozattól szabadította meg az embert. Jézus szabadít. Szabadít mindattól, ami nekünk járt volna, ami minket tett volna tönkre. Helyettünk és miattunk szenved pokoli kínokat. Bűneinket magára véve, annak minden következményét, hatását viseli. Ismeri az emberi szenvedést. Része van mindabban, amit a bűn okoz az ember életében. Átélte annak minden nyomorúságát. Éppen ezért teljesen együtt tud velünk érezni. Ismeri minden szenvedésünket és nem részvétlen azokkal szemben. Szeret minket és együtt érez velünk, és nem hagy magunkra a szenvedések közepette. Nem vagyunk egyedül. Még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy az Úristen elhagyott minket, nincs velünk, mellettünk. Ilyenkor használhatjuk még inkább a hitünket. Az elhagyatottság érzése mellett biztosak lehetünk abban, hogy Ő mellettünk van. Nekünk Jézusért sohasem kell átélnünk az Istentől való elhagyatottságot. Nincs semmi, ami elválasztana minket tőle. Semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől, olvassuk az igében. A bűnre van bocsánat Jézus haláláért, így azok már nem jelentenek válaszfalat, szakadékot köztünk és a mi Urunk között. Velünk az Isten. – jelenti ki az angyal Jézus születésének hírül adásakor, hogy az Ő születésével beteljesedik a prófécia, miszerint a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten. Tudd hát testvérem, hogy soha nem vagy egyedül. Érezd magad bármilyen magányosnak, elhagyottnak, az Úr veled van! Megragadhatod őt, kiálthatsz hozzá, kiöntheted neki a szíved. Imádkozhatsz. Elé viheted az elhagyatottság érzését is. Jézus is így tett. Kínjai közepette nem maradt néma, nem fordult el az Atyától, hanem hozzá fordult. Imádkozott. A 22. zsoltárt imádkozta a kereszten, amit még gyerekkorában megtanult. Mit tud tenni az ember a szenvedések közepette? Sok mindent. Hogyan viseli? Lehet sokféleképpen. Lehet elcsüggedni, kétségbeesni, szomorkodni, magába fordulni, elrejtőzni, felelősöket keresni, szitkozódni és lehet imádkozni. Ahogy tette ezt Jézus. Ő testi-lelki kínjai között is kapcsolatban maradt az Úrral. Tehetünk így mi is. Lehet, sőt a legjobb így tenni és bízni benne továbbra is, tudva, hogy Ő velünk van. Jézus is bízott. Meg volt győződve arról, hogy Istene ott van a szenvedései közepette is, ezért szólítja meg ebben a helyzetben is: Istenem. Sokféle szenvedésben lehet részünk életünk folyamán. Testi-lelki kínokat élhetünk át, érezhetjük magunkat elhagyottnak, még Istentől elhagyottnak is, de mindezek ellenére Ő ott van. És lehet hozzá kiáltani. Kiáltottál már? Szoktál kiáltani, vagy cipeled fájdalmadat és gyűlik benned a keserűség? Csodálatos ajándéka az Úrnak az is, hogy kiálthatunk hozzá, hogy feltárhatjuk előtte minden érzésünket. A hozzá való kiáltásra, az imádságra van szükség minden nehéz helyzetben. Az ima az, az Úrban való hit, bizalom az, ami ilyenkor meg tud tartani, tovább tud lendíteni. Kiálts bátran! Kiálts bátran akkor is, amikor úgy érzed, hogy távolodsz Istentől. Ilyen is van. S áldás az, ha felismered, ha ilyen helyzetben vagy. Hogy nem közeledsz, hanem valami folytán távolodsz. Eltávolodsz tőle. Sok minden távolíthat. A sok munka, a rohanás, gondok-bajok, egy-egy társaság, személy, ami elvonja a figyelmedet Róla, a Vele való kapcsolatról, valami ami más útra terel. Ha nem akarunk teljesen eltávolodni Tőle, az Élettől, akkor változtatnunk kell. És lehet. Meg lehet fordulni. Lehet közeledni. Meg lehet vizsgálni, hogy mi az, ami távolít Tőle és fel lehet számolni az Ő segítségével. Jézusnak fájt az Istentől való eltávolodás, a távolság, az elhagyatottság, amit a bűneink miatt szenvedett. A bűnök elválasztanak Istentől. Nekünk mennyire fáj a távolság? Fáj? Vagy észre sem vesszük? Tudatosítjuk, hogy a bűnök távolítanak Istentől? Valójában a távolság következménye a szenvedés, mert a bűn útján való járás a szenvedést hozza magával a magunk és mások életében. Isten nem ezt akarja, nem ezt szánta nekünk. Nem a szenvedést, nem a Tőle való távolságot, a pusztulást, a halált, hanem az életet, a Vele való közösséget, az örömöt. Épp ezért küldte el Fiát, hogy ettől és ebből az állapotból megmentsen. Hogy visszavezessen magához. Jézust követve közeledünk Istenhez és Neki, az Ő elhagyatottságának köszönhetően nekünk soha nem kell távol lennünk Istentől, nem kell átélnünk azt, hogy milyen Nélküle lenni. Szeretetkapcsolatban, állandó kapcsolatban, az Ő közelségében, Vele lehetünk, élhetünk örökké. Az örök életet szerezte meg nekünk az Úr Jézus Krisztus! Kedves testvérem! Nem vagy árva, nem vagy elhagyatott! Veled van az Úr! A nehéz helyzetben, fájdalmak közepette, még az elhagyatottság érzésével küszködve is bátran kiálthatsz és kiálts Hozzá azzal a hittel, hogy Ő hall téged és ott van melletted! Ő melletted van. Te mennyire vagy közel hozzá? Mi az, ami távolabbra tolna tőle? Ami távolít tőle? Keresd meg és az Ő segítségével eltávolítva azt az útból közeledj hozzá! Így legyen áldott ez a böjti időd és egész életed! A Vele való kapcsolatot keresve és ebben a szoros kapcsolatban maradva! Mert lehet! Ámen.