Jézus Nikodémussal, egy farizeussal, a zsidók egyik vezető emberével történő beszélgetése alkalmával mondja el az Isten akaratát, tervét, amit Ő valósít meg, amiért jött e földre: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Elküldte Őt a világba, majd keresztre adta, ahol győzelmet arat a Gonosz felett, s megszerzi az ember számára a bűnbocsánatot és az örök életet. Jézus épp a kereszten van, bűneinket hordozza, azok büntetését szenvedi. Beteljesíti az Úr szenvedő szolgájáról szóló próféciákat. A kereszt körül állók, ott elhaladók gúnyolják, csúfot űznek belőle. Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa. Ha Ő a Messiás. Ha a zsidók királya, mentse magát. Az egyik vele együtt megfeszített gonosztevő is káromolja: ha Ő a Krisztus mentse meg magát és őket is, akik most ott függnek vele a kereszten. Jézus nem válaszol a gúnyolóknak. Csendben, némán tűr. Másként reagál a másik gonosztevő. Megrója csúfolódó társát, intve, figyelmeztetve őt, hogy ők méltók a büntetésre, amit most szenvednek, de Jézus ártatlan. Ahogy Pilátus megállapította Jézus ártatlanságát, úgy ez előtt az ember előtt is nyilvánvalóvá lesz ez. Amikor mindenki csúfolja Jézust, hazugnak, csalónak feltüntetve, addig ez az ember hitre jut. A szenvedő Jézusban felismeri a királyt és bocsánatát kéri. És megtörténik az, amit Jézus Nikodémusnak mondott: aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. Jézus megbocsátja az őt hittel megragadó, benne hívő gonosztevő bűneit és szabadulást ad neki. Az örök életet ígéri neki. A Vele való közösséget. Ott lesz, ahol Ő van, abban részesedik, ami az övé. Része lesz Jézus minden jótéteményében. Övé az örök boldogság. Micsoda ajándék, micsoda felszabadítás. Mekkora öröm, micsoda élet az, amiben ez a megtérő részesedik, amit az Úr megad azoknak, akik hisznek Benne. Akik meglátják benne a Királyt, akik nyomorúságukban nem káromolják őt, hanem hozzá fordulnak. Mert lehet Jézusban ámítót látni és lehet Királyt. Lehet a mi szenvedéseink közepette haragudni, Krisztust gúnyolni és lehet alázattal elé járulni, könyörögni. Mindegyiknek megvan az eredménye. Kegyelem az, ha alázattal, hittel hordjuk a szenvedést. Az ilyen ember nem csalódik, az Úrnak gondja van rá és megsegíti. Ez az ember gonosz életének, tettének következményét, büntetését szenvedi most a kereszten, de milyen kegyelemben részesül! Élete utolsó óráiban közel került Jézushoz. És ez a találkozás hatással van rá és meghatározza jövőjét. Hit támad a szívében, bűnbánat, amit az Úr megjutalmaz. Láthatjuk, hogy életünk utolsó pillanatáig van az embernek lehetősége arra, hogy Jézusban felismerje a Szabadítót és elfogadja Őt. Odaboruljon elé bűnbánó szívvel, kérve bűnei bocsánatát. Amíg élünk, nincs késő. Viszont nem tudjuk életünk utolsó napját, óráját, nem hiába mondja Urunk, hogy legyünk mindig készen a Vele való találkozásra, ami az Őt szeretők, követők, Vele élők számára öröm. Mert azzal az Úrral találkoznak, aki számukra is megszerezte a bűnbocsánatot és aki nekik is megadja az örök életet. Aki által tiszták, tökéletesek lehetnek. Az örök életre csak tisztán lehet belépni. Ahhoz pedig szükség van ara, hogy ruhánkat megtisztítsuk a Bárány, Jézus vérében. Ő kész megmosni bennünket. Kész eltörölni bűneinket. Aki felismeri bűnös állapotát és kéri az Úr kegyelmét, bocsánatát, annak ő megadja. Ingyen, kegyelemből, hit által. Ma is. Így borulhatunk oda mi is naponként Urunk elé kérve kegyelmét. Mert mi sem szűnünk meg vétkezni naponként és mi is és környezetünk is szenved bűneinktől és míg hordjuk, cipeljük bűneinket, míg nem tesszük azt Krisztus elé, addig távol vagyunk az Istentől, addig azok elszakítanak Tőle és a kárhozat felé tartunk. Az egyik gonosztevő nem látta, nem akarta meglátni vétkeit. Ő bűnei következményeit viselve ócsárolja Krisztust, miközben a halál felé tart. Így is lehet… így is lehet jelen lenni a világban, a nyomorúságban, várni a halált. A másik gonosztevő figyelmezteti őt, terelgeti, miközben ő maga meglátja saját maga nyomorúságát és Krisztusban a mentsvárat. Ő rálépett az élet útjára. Így is lehet… így is lehet élni, szenvedni, a földi élet vége felé közelíteni. Ez az út adott mindnyájunknak, mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen. Én vagyok az út, az igazság és az élet. – mondja Jézus. Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam. Őt kell elfogadni, hozzá kell járulni, ha élni akarunk örökké. Ez a megtérő, Krisztushoz járuló bűnös megkapta az örök életet. Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. Isten kegyelméből mi is Jézus közelében vagyunk. Hiszem, hogy vele éljük életünket, figyelünk tanítására, útmutatására, viszont nem tudunk mindig tökéletesen, Istennek megfelelően szólni, cselekedni. Hisszük, hogy Jézus a Királyok Királya, a megígért Szabadító. Hisszük, hogy meghalt, feltámadt, él, uralkodik és visszajön. A megtérő gonosztevő is hitte, hogy Jézus eljön az ő királyságában és kegyelmét kéri. Megkapja. Mi is hisszük, hogy Jézus Úr és uralma egykor kiteljesedik, s mindenki, aki hisz benne, annak örök élete van, az már most részese ennek az országnak. Minket mire indít mindez? Hogyan reagálunk erre? Mit lépünk? Hogyan látjuk magunkat, életünket? Tökéletesnek, vagy megváltásra, szabadításra szorulónak? Érezzük-e, hogy életünk milyen nyomorúságos állapotban van, hogy bűnnel terheltek vagyunk, hogy azok mennyire nyomorítják életünket, kapcsolatainkat, s hogy ha nincs aki vétkeinkre bocsánatot ad, akkor nincs örök életünk, mert azok elválasztanak Istentől. Elkeserítő az az állapot, amelyben vagyunk, de felemelő, felszabadító az a tény, a valóság, hogy van ebből az állapotból szabadulás, kiút Isten kegyelmének köszönhetően. Nem kell elcsüggedni, lehet örülni! Sokszor, sok mindent szoktunk kérni az Úr Jézustól. És kérhetünk bátran. Mindent, amire szükségünk van. Ami a javunkat szolgálja, azt Ő megadja, az ő bölcsessége szerint, a maga idejében. És látjuk, érezzük-e azt, hogy mennyire szükségünk van az ő bűnbocsánatára? Megtisztítására, helyreállítására? Mindennap. A böjti időszakban is lehetőséget kapunk a mi Urunktól arra, hogy megvizsgáljuk magunkat. Mi az, ami elválaszt Tőle? Mi az, ami nem odavaló az életembe, aminek Ő nem örül, amiben nem leli kedvét, ami káromra és mások kárára van és nem az életet szolgálja, hanem pusztít, rombol. Ami mérgezi a magam és mások életét, ami nem az Úrhoz segít közelebb, hanem távolít Tőle. Ami megkötöz, és nem engedi, hogy szabad legyek, hanem annak vagyok a rabja. Az Úr azért jött, hogy szabadítónk legyen! Hogy az igazi szabadságot megszerezze nekünk. Ne legyünk semminek, senkinek a rabjai. Egyedül az Urat szolgáljuk. Az Ő erejével, lelkével győzzünk minden felett, ami fogságban tartana minket. Győzzünk a szomorúság, a hatalomvágy, az önzés felett. Ne legyünk rabjai bűnös vágyainknak. Ne legyünk rabjai munkának, pénznek, szépségnek, erőnek. Legyünk helyette szabadok! Ezt szeretné, ezt kínálja nekünk és ebben akar bennünket segíteni. Lehet bűnbánatot tartani, alázattal megszólítani az Urat nyomorúságaink közepette, bocsánatát kérni, várva életet ígérő, adó szavára. Mert minket sem fog elutasítani, ahogy nem utasította el a kereszten függő megtérő gonosztevőt. Hozzánk is odafordul és bennünket is így bíztat, erősít: Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. Megbocsáttattak bűneid, tiéd az örök élet. Ennek örömével, Krisztusunk megújító, helyreállító kegyelmével folytathatjuk tovább e földi életünket, mert amikor ezt az Úr kimondja, akkor az megvalósul. Már most szabad vagy bűneidtől, már most tiéd az élet! Az örök élet részese vagy már most és ez teljesedik majd be akkor, amikor e földi világból átlépsz az örökkévalóságba. Ezt az örömöt, felszabadulást és új, örök életet élhetjük meg életünk minden napján, ebben a böjti időben is! Isten csodálatos ajándéka ez, amelynek öröme és ereje kísérheti életünk minden napját. Így lehet örömteljes a böjti idő, amikor átélhetjük újra és újra a mi Urunk szeretetét, erejét készülve az ünnepre, a Vele való találkozásra. A szabadulás, megújulás, az örök élet ajándéka legyen az, ami megtölti böjtünket, életünket örömmel és hálával. Ámen.