Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az történik itt, amire Jézus tanított minket. Amit mondott, azt most meg is éli: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket. Épp keresztre szegezik, két gonosztevő közé, s ő imádkozik azokért, akik ezt tették vele. Azokért, akik keresztre juttatták, s akik épp megfeszítik. Atyjához fordul imádságban értük, bűnbocsánatot kérve számukra, mert nem tudják, hogy mit tesznek. Nem tudják, hogy amit tesznek, az bűn. A vezetők azt hiszik, hogy Istennek tetsző dolgot tesznek akkor, amikor halálra adják Jézust. A nép is követeli kivégzését, a katonák teljesítik a parancsot. Gúnyt, gyalázkodást, testi-lelki kínokat szenved el Jézus és gyötrelmei közepette imádkozik. Azokért, akik ezt teszik vele. Nem ez volt a jellemző a keresztrefeszítetteknél. Gyalázkodásra gyalázkodás volt a válasz. Ma is így van ez nagyon sokszor. Zsigerből jön, hogy visszaüssünk, visszaszóljunk azoknak, akik bántanak minket. Átkozódjunk, rosszat kívánjunk annak, aki ártott nekünk, fájdalmat okozott. Forrongunk, ócsárolunk, nem hogy imádkozunk. Csak magunk körül forgunk ilyenkor, sebzettségünk körül és sokszor talán nem visszük Isten elé a történteket. Nem beszéljük meg vele, nem osztjuk meg Vele az érzéseinket és főleg nem imádkozunk azért, aki ezt velünk tette. Nem visszük őt, bűnét szeretettel Isten elé, kérve számára a bocsánatot azért, amit tett. Akár szánt szándékkal téve tudva, hogy mit okoz nekünk, akár úgy, hogy fogalma sem volt arról, hogy fájdalmat okoz nekünk. Nem tudva azt, hogy vétkezik. Bűnt követ el. Jézus másként reagál. Szenvedései közepette az Atyát szólítja meg. Nem átkozódik, szitkozódik, hanem könyörög. Imádkozik. Közbenjár a bűnösökért. Nem önmagával van elfoglalva, hanem látja azt, hogy milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik Vele. Nincsenek tisztában azzal, hogy vétkeznek. Hogy az Isten Fiát, a Krisztust ölik meg. Ő az ember életéért jött, az életet munkálta mindig és most sem tesz mást. Bűnbocsánatot kér ellenségeinek, mert erre van szükségük ahhoz, hogy éljenek. Az Isten bocsánatára, amit most Ő szerez meg az embernek a kereszten halálával. S valljuk meg mi sem vagyunk tökéletesek. Nem csak nekünk okoznak fájdalmat mások, de sokszor mi is fájdalmat okozunk másoknak. Szánt szándékkal, vagy úgy, hogy nem is tudunk róla, vagy éppen úgy, hogy azt hisszük, hogy amit teszünk, mondunk az jó, meg vagyunk győződve annak helyességéről és nem is gondoljuk, hogy az bűn. Úgy veszünk részt egy-egy cselekményben, hogy nem is tudjuk, hogy az bűn. Nekünk is szükségünk van az Isten bocsánatára, Krisztus közbenjárására. Krisztus értünk is könyörög. A meghalt és feltámadt Krisztus, aki a mennyben van, Ő a mi Közbenjárónk, aki esedezik értünk. Milyen jó ezt tudni! Hogy van valaki, aki véd minket, aki számára fontosak vagyunk, a mi életünk, aki könyörög értünk, s aki meghalt értünk, helyettünk és miattunk. S az ő haláláért van számunkra bocsánat. Az Atya ő érte, az Ő engedelmességéért megbocsát, eltörli bűneinket és mi élhetünk örökké. Erre az értünk hozott áldozatra emlékeztet a megterített szent asztal és annak jótéteményeit kínálja nekünk. Megerősödhet a hitünk és átélhetjük azt, hogy bűnbocsánatunk, új életünk és örök életünk van. Jézus könyörög, közbenjár a bűnösökért. Tanítványaiként nekünk is hasonlóképpen kell tennünk. Erre tanít minket és példát adott nekünk abban, hogy miként viszonyuljunk ellenségeinkhez, rosszakaróinkhoz, bűnös embertársainkhoz, azokhoz, akik szenvedést okoznak nekünk, akiknél mi sem vagyunk különbek. Imádkozzatok értük! Böjtbe léptünk. A böjt lényege, célja, hogy közelebb kerüljek Istenhez, egyre inkább hasonlóvá váljak hozzá. Ne önmagam körül forogjak, hanem tudjak odafordulni az Istenhez, a másik emberhez. Tisztuljak, formálódjak. Imádkozni minden bizonnyal mindnyájan szoktunk. Imádkozunk magunkért, szeretteinkért, gyülekezetünkért. Isten elé visszük hálánkat, kéréseinket, dicsőítésünket. Vajon szoktunk-e imádkozni ellenségeinkért? Azokért, akik fájdalmat okoztak nekünk, vagy szeretteinknek? Szoktunk-e könyörögni a szenvedést okozókért? Azokért, akik nem tudják mit tesznek? Akik azt hiszik, hogy jót és jól cselekszenek, holott épp Isten és ember ellen vétkeznek. Mert az ember nem tudja, hogy mi a jó és magától nem is tudja a jót választani. Magától csak az élet pusztítására képes, s ha nem figyel az isteni szóra nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Ha körbenézünk a világban, akkor ezt látjuk. Látjuk, ahogy az ember az élet ellen tör oly sok féleképpen, látjuk, ahogy a jót rossznak és a rosszat jónak mondja. Amire Isten azt mondja, hogy bűn, ő arra azt mondja, hogy dehogy az, az úgy van jól, ahogy ő csinálja, gondolja. Látjuk az emberi gonoszság, vakság következtében a világban, de a közösségekben is a megannyi szenvedést: háborúkat, megbélyegzéseket, tévutak következményeit, testi-lelki szenvedést. Szenved a természet, szenvednek az emberek, szenvedünk mi is és sokszor szenvedést okozunk mi magunk is embertársainknak, s ezzel együtt Istennek. S vajon mit teszünk? Sokszor csak sopánkodunk, sajnáltatjuk magunkat, mérgelődünk, dühöngünk, kígyót-békát kiáltunk a másikra. Biztos előfordult már velünk, hogy beszóltak nekünk, megbántottak, keresztbe tettek. Nem biztos, hogy az első gondolatunk ebben az esetben az volt, hogy imádkozzunk az illetőért, hogy bocsásson meg neki az Isten. Lehet, hogy ez eszünkbe sem jut és egyáltalán nincs ínyünkre. Nem jön, hogy imádkozzunk a másikért és nem is könnyű. Inkább megsértődünk, megkeményedünk, meg akarjuk bosszulni, visszafizetni. Nem jut eszünkbe Jézus példája, tanítása: hogy imádkozzunk ellenségeinkért, áldjuk, és ne átkozzunk őket. Nem az az első gondolatunk, hogy kérjük a mi Atyánkat, hogy bocsásson meg az ellenünk vétkezőnek, bocsássa meg annak az embernek a bűnét. Eszünkbe sem jut, ha a Szentlélek nem figyelmeztet, ha egy hittestvér nem irányítja Krisztusra tekintetünket. Pedig lehet jót is kívánni, áldást kérni rá, ahogy tette ezt Jézus. Lehet imádkozni a másikért. Mennyivel másabb ez a lelkület! S mennyivel jobb hatással van ránk is, a mi lelkünkre, s milyen hatással lehet a másik emberre. Arra, hogy pozitív változás álljon elő annak az embernek az életében. Mert az Úr hallja és meghallgatja a könyörgést. Jézus imája is meghallgatásra talált. Az első pünkösdkor sokan lettek keresztyénekké Péter igehirdetésére, aki arról beszélt nekik, hogy az a Jézus, akit a pogányok keze által felszegeztek, Úr, Krisztus. A mi imánknak is ereje van. Változást tud előidézni bennünk is és másokban is. Tanuljunk Jézustól imádkozni ellenségeinkért. Ha eddig nem tettük, akkor kezdjük el. Gyakoroljuk, amikor valaki fájdalmat okoz nekünk (s lehet ez egyik szerettünk is). Imádkozzunk naponta azokért, akik felelősek országok, népek, világunk jólétéért, szenvedéséért. Akik kezében hatalom van, s akik azt rosszul használják. S lássuk meg magunkat is. Azt, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Bűnösök, Isten kegyelmére, irgalmára, bűnbocsánatára szoruló emberek vagyunk, akiknek Krisztus haláláért kegyelmez, életet ad. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg vétkeinket Szentlelkének vezetésével, támasszon szívünkben bűnbánatot és legyen kegyelmes hozzánk. Nagy erőforrás, békességforrása az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus érettünk is könyörög szüntelen. Közbenjár értünk az Atyánál. Legyen áldott ezért! Azért a szeretetért, amellyel szeretett és szeret minket. A mi bűneink bocsánatáért is vállalta a halált, értünk is imádkozik és példát adott nekünk. Legyen segítségünkre abban, hogy ebben is követhessük Őt! Ámen.