GYŐR-SZABADHEGYI

Telnek a napok, múlnak a hetek, de nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe az idei Nagypéntek… Igen ez egy kicsit más volt, több… Köszönet Kertész Zsófinak és Flórának és Kohán Mesinek, akik vették a bátorságot és gondoltak egy nagyot, hogy a gyülekezet bevonásával Meskó Zsolt forgatókönyve és rendezése segítségével előadjuk a Passiót.

Amikor először megszólítottak, hogy elvállalom-e az egyik főpap szerepét – mondván szöveg nincs csak szerepelni kell - gondolkodás nélkül mondtam igent. A kezdeti pénteki próbák kicsit döcögve esetlenül, viccelődve indultak, és ahogy közeledett Nagypéntek egyre jobban aggódtam, hogy lesz ebből előadás. Hol ez nem ért rá, hol ahelyett kellett beugrani, de kitartóan jártunk a próbákra. Aztán megérkeztünk nagyhétre és még távolabbinak tűnt a kész előadás, persze a lányok mellett a legfőbb rendezőről, a Teremtőről - mint a hétköznapokban általában - előszeretettel megfeledkezünk, és kihagyjuk a számításból, hogy neki terve volt és van velünk. Ő már akkor tudta, hogy kishitűségünknek, kételkedésünknek helye sincs, ennek a szenvedéstörténetnek itt helye van, mert ez Róla és rólunk szól, a bűnös emberek megváltásáról! Krisztus halála és harmadnapi feltámadása a mi reményünk.

Az utolsó héten minden nap volt próba, és igen nekem is eszembe jutott, hogy több időt töltünk a templomban, mint otthon és kifogás lett volna ezer, hogy melyik nap miért nem megyünk el, de hol is lehettünk volna jobb helyen és közelebb az Istenhez… Ő mindig velem van, nem számolja az időt, én meg sajnálom rászánni ezt a pár órát? Hogy is van ez?

Az első próbák alkalmával nem éreztem és nem is éltem át a gonosz főpap szerepét, csak rutinszerűen gyakoroltam, elvonta a figyelmemet a jelenetek ismétlése. De mégsem telt hiába a sok készülés, mivel a sűrűsödő próbák és a szöveg többszöri elhangzása miatt egyre jobban ivódott belém a Passió története. Már a készülődés közben is figyeltem, hogy a szereplők milyen odaadással átéléssel játsszák a szerepüket, feleségem Mária szerepében már az első pillanattól kezdve, de a Kísértő és a Vasárnapi keresztyén, a Pilátus és Jézus szereplői is egyre jobban azonosultak a szerepükkel. Szóval dolgozott mindenki, de legfőképp az Úr dolgozott rajtunk-bennünk, formált és tett bennünket egy közösséggé.

Számomra már a főpróba is nagy kihívás volt érzelmek terén, de az első eladás végére érett meg bennem, hogy mekkora árat is fizetett meg értünk Jézus Krisztus, és ahogy körbenéztem a zsúfolásig telt templomba láttam és éreztem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Amikor megkérdezték, hogy milyen volt az előadás, erre a legjobb kifejezés, ahogy ezt egy néző mondta: MÉLTÓ volt!

Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem a Passiónak!